2011 11. 04. | Pati Nagy Attila | Életstílus

Október utolsó napjaiban 50 km-es könnyű gyalogtúrát nyomtunk a verőcei Duna-parttól, Királyréten át a Börzsöny legmagasabb csúcsát a Csóványost érintve Nagy Hideg-hegyre.

Az első napi 25 km-es etap után az estét a hideg-hegyi menedékházban töltöttük. Endre barátunknak köszönhetően, aki felcipelt két egyenként 3 kg-os aktív hangfalat a hegyre, egész este a legjobb zenék mellett hajítottuk lefelé a gulyásleveseket és a palacsintákat majd gurítottuk utánuk a gyógysöröket.

Az emelkedett hangulatú esti kocsmázást követően nem volt gond az alvással... Habár, mintha valaki horkolt volna, mint egy vaddisznó.. (de lehet, hogy ez csak pletyka..)

A második nap első katarzisa a bundáskenyér és a citromos tea volt. Aztán nekiveselkedtünk... Kicsit izomlázasan, kicsit mintha tojásokon lépkedtünk volna, de fülig érő szájjal és széles jókedvvel. Útközben megbeszéltük a kozmikus problémákat, elméletben lemodelleztük az univerzum mélyszerkezetét, kidolgoztunk néhány alternatívát a frankválság megoldására, kicsit elmélyültünk a kvantumfizikában, kitértünk a magyar társadalom tektonikus lemezmozgásaira és minden kisebb pihenőnél koccintottunk Béla barátunk pálinkájával...

Közben nem győztük dicsérni Endre barátunkat, aki - mint azt már említettem végigcipelt az úton két egyenként 3 kg-os aktív hangfalat, továbbá egy hajszárítót és egy flakon sampont, sőt a rossz nyelvek szerint stikában két üveg ásványvizet is... és még mindig bírta...! :)))

Az első komolyabb szakasz után úgy saccoltuk, hogy már megtettük az út felét, azaz legalább 12 km-t. Gyorsan elővettem a térképet és... Kár volt! A térkép szerint 4 és fél kilométert mentünk. Hogy feldolgozzuk a traumát gyorsan bekaptunk egy szendvicset, összekapartuk a kekszmorzsákat a hátizsákok aljából, kortyoltunk a butykosból és egy nagy levegővel ismét nekilendültünk.

A Börzsöny szíve kocsma forró cserépkályhája, az isteni cappuccino és a korsó sör Kóspallagon aztán újra feltöltötte az akksijainkat és Törökmező érintésével éppen sötétedés előtt feltárultak előttünk Nagymaros pislákoló fényei, szerelmünk a Duna és a visegrádi vár impozáns sziluettje.

Büszkén megveregettük egymás vállát, készítettünk néhány fotót, majd az ösvényen lefelé az utolsó kilométereken már az otthon gőzölgő húslevesek és Béla barátunk által művészi verbalitással vizualizált tejfölös kukoricapuliszka ígéretének mámorában trappoltunk a vasútállomás felé. Kicsit talán kicsordult a nyálunk is...:)

Az év egyik legjobb hétvégéje volt... Máskor is megyünk! Mondjuk amikor leesik a hó. Feltéve, hogy Endre hozza a hangfalakat! :)))

További képeket találsz a Fitness Company galériájában:
http://www.edzokepzes.hu/kepgaleria/borzsony-tura-2011