Egy elképesztő sztori Amerikából

2011 09. 22. | Pati Nagy Attila | Életstílus
Néhány hónapja Amerikában jártam és szinte minden könyvesbolt tele volt egy sikerkönyvvel. Ez a kötet a New York Times bestseller lista első helyezettje. Mindenki elképedve forgatta. Az emberek vitték mint a cukrot. Amikor a kezembe vettem, nekem is tátva maradt a szám. A borítón látható férfi egy jelenség. Elsőre azt gondolnánk, hogy mi mindenre képes egy jó grafikai program. De aztán belelapozva a könyvbe, rájöttem, hogy ez a valóság!

A könyv borítóján egy 72 éves, jóságos nagypapa kinézetű szemüveges férfi mosolyog ránk egy farmerban, félmeztelenül, lazán csípőre tett kezekkel, arányosan izmos, szépen kidolgozott impozáns felsőtesttel. Olyan testalkattal és kisugárzással, amelyet egy harmincéves fiatal férfi is megirigyelhetne.
Ugyanez a férfi a borító bal felső felében egy kis fotón is látható 54 éves korában.

A könyv címe The Life Plan (Az életterv), szerzője Dr. Jeffrey S. Life amerikai háziorvos.
Dr. Life saját bevallása szerint 54 éves korában ugyanabban a lepukkant állapotban élte életét, mint a 40-es, 50-es korosztály tagjainak nagyon nagy hányada. Erősen elhízva, magas testzsírszázalékkal, leépülőben lévő, alacsony tónusú izomzattal, minimális vitalitással, fáradékonyan, szánalmas libidóval. A legjobb úton volt a cukorbetegség és egy infarktus felé.





Dr. Life minden szempontból elégedetlen volt az életével. Egyre gyakrabban gondolkodott el azon is, hogy neki mint háziorvosnak az lenne a feladata, hogy családok százainak mutasson példát és adjon tanácsot arról, hogyan őrizhetik meg megfelelő táplálkozással, rendszeres testmozgással, fizikailag és szellemileg aktív életvitellel az egészségüket.
Ehhez képest a személyes példamutatása szánalmas volt, az életmódváltás témakörében pedig csak felszínes ismeretekkel rendelkezett. Ugyanis Amerikában, akárcsak idehaza, az orvosi egyetemek hallgatói nem tanulnak sem táplálkozástudományt, sem sporttudományi ismereteket olyan fokon, hogy alkalmasak lehessenek valódi életmódtanácsadói feladatkör ellátására.

1997-ben, hatvanéves éves korában egy napon aztán látott egy „ilyen volt, ilyen lett” fotót egy magazinban, amely éppen egy versenyt hirdetet Body-for-LIFE címmel különböző korosztályokban. A verseny arról szólt, hogy ki milyen látványosan képes átalakítani a testalkatát.
Dr. Life a fotót nézegetve és a cikket olvasva érezte, hogy most vagy soha. Belefog! Benevez! Megpróbálja!
Megkereste a városban azt a személyi edzőt, akinek a klubjából több korábbi nyertes került már ki. Amikor az edző meglátta őt, csak annyit mondott, hogy „Hát, nem tudom öregem…! Nem kis kihívás, de kezdjük el!”, és nekiláttak a munkának.

Fél év kemény edzés után Dr. Life megnyerte az 1998-as év Body-for-LIFE elnevezésű versenyét.
Egy csapásra országos hírű emberré vált. Televíziós interjúk, felkérések, riportok. Dr. Life azon kapta magát, hogy szaktanácsadóként kérik fel fitness magazinokban és televíziós műsorokban.

Ezért Dr. Life 61 évesen újra beiratkozott az egyetemre. A munkája és a rendszeres edzése mellett orvosi diplomája mellé először dietetikusi, majd sporttudományi diplomát is szerzett.   
A friss tanulmányait összevetve orvosi és újdonsült fitness sportolói tapasztalataival kidolgozta a Life Plan (Életterv) című életmódprogramját. Ebből íródott a könyv, amely nem csak Amerikában, hanem az egész világon egyre népszerűbb. Dr.Life weboldalának százezres a látogatottsága, a világ számos országának televíziói faggatták ámulkodó riporterek Németországtól Amerikán át Franciaországig.
Dr. Life élete minden szempontból hatalmas pozitív változáson ment keresztül egy nagy adag elhatározás, rendszeres edzés és sok-sok tanulás eredményeképpen.

Miért meséltem el ezt a mondhatni tipikus amerikai sikersztorit?

Egyrészt mert, engem is ámulatba ejtett a jelenség. A könyv borítóján mosolygó nagypapa egy szuper testalkattal. Másrészt olyan tanulságai is vannak a történetnek, amelyet érdemes végiggondolnunk.

Első tanulság
Mindig, minden élethelyzetben van lehetőségünk változtatni.

Második tanulság
A személyes példamutatás ereje elementáris erőt képes kifejteni a környezetünkre. Dr. Life százezrek példaképévé, tanácsadójává és segítőjévé vált.

Harmadik tanulság
A tanulás által korábban elképzelhetetlen változások megvalósítására lehetünk képesek. Dr.Life egy orvosi diploma mellé két további diplomát szerzett, hogy élete egyik legnagyobb sikerélményén fellelkesedve egy egész ország példaképeként és tanácsadójaként elementáris változásokra, változtatásokra inspiráljon embereket.

Végül még egy gondolat. Magyarországon ma százezrével élnek olyanok, férfiak és nők, akik a bennük rejlő potenciálnak még csak a töredékét sem aknázzák ki. Se fizikailag, se szellemileg.      
Hasonlóan élnek, hasonlóan néznek ki, hasonlóan enerváltak, mint Dr. Jeffrey S. Life volt 60 éves koráig.

Ugyanakkor létezik egy szakma, létezik rengeteg elérhető tudás. Ez a fitness és egészségfejlesztés világa. Személyi edzők, funkcionális trénerek, preventív gerincprogram vezetők, jóga és pilates instruktorok akik kellő felkészültséggel elementáris hatást gyakorolhatnak a környezetükre.

Hatalmas a piaci igény és rengeteg a tennivaló. Tízezrek várnak arra, hogy egyszer belénk botoljanak. Belénk, akik értjük annak mesterségét, hogyan lehet energikus és esztétikus, kiegyensúlyozott és egészséges embert faragni olyan lényekből, akik tudják, hogy egy másik ember ott rejtőzik valahol legbelül, de képtelen azt megtalálni.

Azt gondolom, hogy Dr. Life példája sokunk számára adhat erőt a tanuláshoz, a sportoláshoz és az edzői hivatáshoz. Ahhoz, hogy okosan végig gondolt fitness szolgáltatásokkal, koncepciókkal és vállalkozásokkal elérjük azokat az embereket, akiknek hatalmas szükségük lenne az életüket pozitív irányba fordító változásra.

Visszakövetés (trackback) link bloggereknek: http://edzokepzes.hu/blog/tckbck/1316696900114228

Hozzászólások:

A hozzászóláshoz be kell lépned, vagy ha még nem tetted meg, regisztrálnod.

A regisztrációhoz válassz magadnak egy becenevet és egy jelszót!

Optimális méret: 55x67 pixel.

Bejelentkezve:

Jelszókat csak akkor kell megadni, ha meg akarod változtatni, egyébként hagyd üresen.

Optimális méret: 55x67 pixel.



Backett
Backett | 2011. szeptember 23.
Szia.

A könyvet itthon meg lehet venni?
Ha nem, akkor angolul hozzá lehet jutni valahogy?

Üdv:

Laci
PatiAtti
PatiAtti | 2011. szeptember 23.
Szia Laci!

Nem tudok róla, hogy itthon kapható lenne a könyv. 2011-es kiadás az ATRIA Books kiadó gondozásában.
A www.amazon.com-on megrendelheted. 15 dollár az ára. Angolul olvasni tudóknak mindenképpen érdemes beszerezni.
Üdv
Attila
alex
alex | 2011. szeptember 24.
Fantasztikus! Ezt le fogom utánozni! Mindazonáltal nem lehet ugyanúgy tekinteni a hazai fitness világára, mint az amerikaira, ahol sokkal nagyobb fizetőképes kereslet van , mind az edzők, mind a táplálék-kiegészítők iránt. Én ismerek néhány edzőt, és ők is csak a főállásuk mellett edzősködnek.
Picurka
Picurka | 2011. szeptember 24.
Attila!Úgy szeretem olvasni,amiket irsz!Mindig úgy érzem:igen,így kell gondolkodni!Szerintem Te hasonlóképpen változtatod-illetve változtattad meg emberek gondolkodását,és ezáltal az életét.Köszönöm a cikkeket!A kongresszuson találkozunk!!!!!!:))))Szép napokat!
béci
béci | 2011. szeptember 24.
biztos egy kis tesztoszteron is belefért!!!
Gábor
Gábor | 2011. szeptember 24.
Kedves Attila!
Nagyon tetszik a bejegyzésed. Mi is az általad kimondott igazságokat közvetítjük az emberek felé a munka világára fókuszálva: „Mindig, minden élethelyzetben van lehetőségünk változtatni.” De ezt akarni kell, és a kitűzött célra kell fókuszálni. A mi feladatunk pedig a példamutatás.
Üdv. Gábor
www.whitesoft.hu
www.onlinemlm.hu
nor
nor | 2011. szeptember 24.
Na ne már!!!

Amerikában, ahol az emberek elhiszik, hogy mozgás nélkül, a hasukra helyezett övvel kockás hasuk lesz, nos ott ez elmegy.
De ne hazudjunk.
„Cucc” nélkül, SOHA nem nézne ki így az öreg!!!
„fél év kemény edzés után megnyerte a nemtudom mit”.
Ne nézzük egymást hülyének...
Rita
Rita | 2011. szeptember 24.
Sziasztok!
mindenképpen elgondolkodtató a jelenség, vonatkoztassunk most el a colgate-mosolyú amerikai csodalényektől...
Itt is egyre több az idősödő ember, és nagyon nem mindegy,hogy járókeretet vagy futópadot szeretne beszerezni, ...
és el tudja-e képzelni a hátralévő életéveit fiatalos mentalitása megőrzésével, vagy kénytelen úgymond „ beállni a sorba”, ahogy „illik” ,az ő korában...fejkendős néniként, kampósbotos bácsiként, vagy esetleg van más is????
Én nem szeretnék ebbe a sorba beállni, még akkor sem, ha a társadalmi konvenciók jeleleg ezt várják el. Tkp. ezért is jelentkeztem az edzőképzésre ennyi évesen,(44) aztán lesz,ami lesz. Hiszem, hogy van élet nyugdíj után is:)) és nagymamaként majd bírni fogom a gyűrődést a leendő unokák edzésmennyiség-igényének kielégítése terén is:))
Talán ezt a történetet érdemes lenne helyi viszonyok közt is kutatni, hátha Mo.-on is létezik ilyen ember, csak nem jelentkezik, mert a tradíciók miatt fél, hogy kiröhögnék.
PatiAtti
PatiAtti | 2011. szeptember 24.
Kedves Nor!
Szerintem Dr.Life senkit nem néz hülyének. Elkezdett sportolni és 60 évesen változtatott egy nagyot az életén. A fotó 72 éves korában készült és ő 61 évesen nyerte meg a versenyt. Akkoriban csak azt díjazták, hogy egy puhos, lepukkant középkorú arc lefogyott és kicsit megizmosodott.
Azóta eltelt további 11 év. Ennyi idő alatt egy fizikailag aktív, sikerélményektől kísért és elismerésektől motivált ember életébe szerintem bőven belefér, hogy így nézzen ki. Cuccal vagy cucc nélkül, tök mindegy.
Egyébként én vezetek egy fogyókúra központot, ahol igen sok ember változtatta már meg ez életmódját, dolgozott le vidáman, görcsölés nélkül 20-30 kilókat és alakult át elképesztő módon testileg és lelkileg. Tudnék neked mutatni néhány száz fotót és esettanulmányt. :) Szóval rengeteg hasonló esetet látunk a saját szemünkkel is idehaza, Magyarországon és tisztában vagyok az életmódváltásban rejlő gigantikus potenciállal.

Amikor Amerikában jártam én azt tapasztaltam, hogy rengetegen sportolnak. Egyáltalán nem tűntek olyan idiótának, amilyennek te gondolod őket. Igen sok embert láttam parkokban kocogni, görkorizni, bicajozni, stretchingelni vagy jógázni. Duci emberek gyalogoltak és tornáztak a parkokban. A fitness élet döng. Mindenütt sportpályák, a parkokban száz számra a focizó, kosarazó vagy baseballozó felnőttek, gyerekek. Délután munka után gyakorlatilag nem találsz a lakótelepeken szabad sportpályát. Mindegyik zsúfolásig tele van.
Mindenesetre abban a néhány hétben, amíg köztük jöttem-mentem csak pozitív, segítőkész és barátságos mentalitást tapasztaltam. Lehet, hogy az ottani világot kevésbé mérgezte meg az a cinikus, leértékelő mentalitás, ami sajnos idehaza olyan sok emberre jellemző. Többek között ez a lecinkelő, minden komoly emberi teljesítménybe a csúfot beleverő szemlélet az ami ott nincs, itthon viszont lelombozza az embereket és eleve elveszi sok ember kedvét attól, hogy bármit is tegyen önmagáért, pláne a környezetéért. Ha mást nem, a pozitív hozzáállást, a hinni tudást és a másik emberhez bizalommal való odafordulást érdemes lenne eltanulni tőlük. Szerintem mindenki jobban érezné magát. Vagy rosszul látom Nor?
PatiAtti
PatiAtti | 2011. szeptember 24.
Szia Alex!
Azt gondolom, hogy Magyarországon nem a fizetőképes kereslettel van baj. Bizonyítja ezt a Fat Free Testsúlycsökkentő Központ sikere is, ahol a mai válságosnak mondott időszakban is nagyon sok ember belefog egy életmódváltó programba nem kevés pénzért, mert az eredmények impozáns módon igazolják, hogy egy kis tanulással, egy a normál életvitelbe könnyedén beilleszthető életmódmintával és heti 3-4 könnyű kardióedzéssel csodákat lehet elérni.
Egyébként a napokban beszélgettem két korábbi tanítványommal, akik személyi edző stúdiót vezetnek. Teltházas hónapjuk volt augusztusban is az uborkaszezonban.
Tudnék neked mutatni egy halom fitness stúdiót, ahol manapság a válságidőszak kellős közepén döntögetik a látogatói rekordokat.
Nem a fizetőképes kereslet hiánya a legtöbb edző és sok fitness vállalkozás betegsége, hanem a vállalkozói képességek hiánya.
Piacépítés, marketingkommunikáció, cégszervezés... Ezen területek alapos ismerete nélkül nem lehet sikeresen vállalkozni.
Megtanulható dolgokról beszélünk, de tapasztalataim szerint nagyon gyöngécske az affinitás a tanulás irányába a hazai fitness vállalkozók körében.
Amit viszont azonnal meghallani, az a panaszkodás, nyöszörgés, sóhajtozás.. Válság van, nincs pénz, nincs kereslet...
Azt gondolom, hogy a válság a fejekben van. Akinek rend van a fejében és hajlandó tanulni, annak nincs mitől félnie. Akárcsak a sportban. Ha van egy jó edzésterved, van erős hited és minden nap elvégzed az edzést, akkor egy napon bátran kiállhatsz az arénába és nem fogsz kudarcot vallani.
Csak hát ehhez el kellene fogadni a gladiátorképző játékszabályait. :)
További szép napot! Attila
PatiAtti
PatiAtti | 2011. szeptember 24.
Kedves Gábor!
Nagyon örülök a pozitív véleményednek. Sok ilyen hangra van ma szükség Magyarországon. :)
Sok sikert a munkádban!
Attila
PatiAtti
PatiAtti | 2011. szeptember 24.
Picurka, eddig is jó kedvem volt, de most még rá is tettél egy lapáttal! :) Köszi :)
PatiAtti
PatiAtti | 2011. szeptember 24.
Béci, mi még nem vagyunk abban a korban, hogy gondunk lenne a tesztoszteronnal. :) De ha a Doki kicsit gatyába is rázta a hormonháztartását, az csakis a javára vált. :)
PatiAtti
PatiAtti | 2011. szeptember 24.
Kedves Rita!
Szerintem senki nem röhögne ki egy olyan embert, aki karcsú, izmos és jó kisugárzású hatvan éves létére. Én ismerek jó néhány embert, akik látványosan átalakultak. A személyi edző tanítványainknak két hónapon át kell edzeniük egy klienst és egy szakdolgozatban be kell mutatniuk a folyamatot és az eredményeket.
Nagyon komoly eredményeket produkálnak két hónap alatt is. Ennyi idő alatt 8-10 kg-ot kényelmesen le lehet dolgozni egy elhízott kliensről és két hónap alatt látványosan lehet építeni bárkinek az izomzatán, a testtartásán, összességében a kisugárzásán. Fél év alatt pedig elképesztő csodákat lehet művelni.
Hozzánk jössz tanfolyamra? :)
Piaf
Piaf | 2011. szeptember 24.
Az életem úgy alakult, hogy már régóta nem edzősködöm, de 4 éve elkezdtem néptáncolni, amit még el is fogadtak , de azt, hogy 42 évesen beiratkoztam balettozni kevesen nézik jó szemmel. Pedig én borzasztóan élvezem, és mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy bátran vesse bele magát a mozgás-mozgatás bármely formájába kortól és nemtől függetlenül, az egyéniségéhez és adottságaihoz mérten!
Zsa
Zsa | 2011. szeptember 25.
Kedves Pati Nagy Atttila!
Nem szokásom hozzászólni közösségi cikkekhez, de egyre erősödő elismerésem nem hagy nyugodni! Egy ideje követem a FC és a FogyókúraKP hírleveleit is, és csak ámulok, a profizmusukat látva! Megerősítem, igenis nagy igény van Önökre, de csak a felkészült, intelligens, pozitív kisugárzású edzőkre, akiket valahogy nehéz fellelni! Szívesen vennék ajánlást is z Önöknél végzettek közül, mert én sokszor, több helyen is próbáltam már sportolni, de mindig elmaradoztam egy idő után, pontosan ezen emberi tényezőket nem találván. Azóta is hiányzik a mozgás, amit félmegoldásként némi biciklizéssel, kutyával sétával, SK-tornával itthon kedvenc zenére teszek, de nagyon érik bennem egy nagyobb változás igénye, de legalább étkezés oldalról jól értesülten élek, de lenne mit helyretenni testemben, lelkemben, így 41 éves nőneműként :o) Szóval, csak csodálatomat szeretném kifejezni így ismeretlenül, mert ritkán találkozni ennyire profizmust sugárzó céggel, emberrel, akármilyen területen is negatív Kishazánkban!!! Én nagy keresésben vagyok éppen,és megerősítés ez a hozzáállás, kitartás, AKARÁS a jobb irányába! Csak drukkolok, és gratulálok!!! Az igényesre mindig lesz igény!!! Köszönöm: Zsa
bhavna
bhavna | 2011. szeptember 25.
A legszokványosabb dolog a fitnesz-szakmában, hogy ha valakinek sikere van, akkor a lusták a „cuccra” hivatkoznak, lekicsinylő mosollyal, és isszák tovább a kólájukat :)
Andi
Andi | 2011. szeptember 25.
Ez a történet valóban nagyon érdekes és inspiráló lehet sok ember számára, hiszen jó dolog látni, hogy valaki, egy teljesen hétköznapi ember ilyen tudatosan képes pozitív irányba változtatni az életén.

Én azonban most inkább a levont következtetésekhez, tanulságokhoz szeretnék hozzászólni, illetve inkább csak kiegészíteni azokat, a bennem felmerülő gondolatokkal:

Egyet értek azzal, hogy a változásra mindenkinek egész életében adottak a lehetőségei és biztos vagyok abban, hogy ezzel mindenki tisztában is van, még akkor is, ha esetleg már kezdi kilátástalannak érezni az életének bizonyos szegmenseiben bekövetkező változásokat. Amit viszont sokan nem tudnak, hogy hogyan fogjanak hozzá, hogy mi a járható út annak érdekében, hogy elérjék a céljukat és nekünk ebben kell segítséget nyújtanunk az embereknek. Ez a mi igazi feladatunk.

Továbbá azt is gondolom, hogy mindenkivel, akinek a testi fejlődésével foglalkozunk, ugyanúgy foglalkozni kell a lelkével is, hiszen ez a kettő szinte mindig nagyon szorosan összefügg.

A másik szerintem nagyon fontos dolog, hogy én a munkám során elsősorban mindig arra törekszem, hogy azok az emberek, akik eddig nem szerettek mozogni, valamilyen iskolai kudarc élmény, vagy egyéb dolgok miatt és mégis eljönnek hozzám, ismerjék meg a mozgás valódi szeretetét. Az életükbe ne egy újabb szükséges teendőként, hanem egy új napi élvezeti forrásként épülhessen be. Hosszú távon ez a leghatékonyabb módja, hogy valaki beépítse az életébe a mozgást és a későbbiekben is alapvető része legyen a mindennapjainak.

Egy edző hitelessége véleményem szerint nem kizárólag a nélkülözhetetlen szakmai tudáson és az esztétikus külsőn alapul, mert vannak olyan szintén nélkülözhetetlen dolgok ebben a hivatásban, amit nem lehet könyvekből megtanulni: kellő türelem, kedvesség, empátia, odafigyelés és mindenki felé pozitív hozzá állás.

A tanulás… Életünk minden pillanatában tanulunk, rajtunk múlik, hogy észrevesszük-e az élt tanításait és tanulunk belőle, vagy megyünk tovább a saját fejünk után azt gondolva, hogy minden amit teszünk az úgy jó. Nagyon fontosnak tartom, hogy felismerjük azt, hogy mindig képesek vagyunk fejlődni az élet minden területén és érdemes tanulni… épp tegnapelőtt mesélte egy nagyon kedves vendégem, hogy a 80 éves dédnagymamája nyáron diplomázott jogászként. Azért járt egyetemre, hogy frissen tartsa a szellemét. Egészen addig senki nem tudta a családból, hogy egyáltalán egyetemre járt, ameddig át nem adta a diplomaosztóra szóló meghívókat. :)

Amerika csodás hely, de talán példaképekért mégsem kell Amerikáig menni, itt nálunk, ebben a kis országban is rengeteg csodálatos ember van és rengeteg lehetőség, csak a róluk szóló könyvet még nem adták ki. :) Nyitott szemmel a jó dolgokra fókuszálva kell járni a világban. Legalábbis én így gondolom. :))
Nóra
Nóra | 2011. szeptember 26.
Sziasztok!

Köszönöm a sok lelkesedést és pozitív gondolatot, melyek a blog írásokból áradnak. Leemelem a kalapomat Dr. Life pédája előtt. Lehet, hogy most túl filozófikusnak fogok tünni, de az ember egyszerre tud nagyon erős lenni. Emberi akaratra, kitartásra, a tudat erejére gondolok. Másik oldalról meg gyenge, védtelen is...pl. lelki trauma feldolgozása. Nagyon kevesen találják meg az egészséges egyensúlyt az öregedés elfogadása, az idő múlása és a „még többet szeretnék kihozni magamból”, még kiváncsi vagyok, még állítok fel kihívásokat magam elé magatartásformák között. Az idő múlása nem jelenti, hogy mindennel felhagyok, öreg vagyok, s nyíl egyenesen hanyatlok lefelé.......viszont szerintem a másik oldalt sem takarja, amikor 18 éves kori teljesítményeket, kinézetet várok el magamtól pl. a memória terén, hiszen a memóriát is lehet tréningezni, de nyilván fiatalabb korban olyan mint a szivacs pl. nyelvtanulás. De lehet fejlődni, többet kihozni magunkból, s ez a lényeg......kiváncsinak maradni, belül megőrizni egy ritmust, aktívnak lenni........Attilának köszönöm a flow-jelenségről írtakat. Szép napot!!!!
Magdi
Magdi | 2011. szeptember 26.
Szia Attila!

Jó, hogy vannak ilyen emberek, mint az USA-beli dr- Life. És Te aki megosztod velünk a történetét. Attól, hogy az ember elmúlt annyi...még nem kell eltemetnie magát, élhet minőségi életet, legfőképpen a sport, a pozitív gondolkodás segítségével.
Magdi
Magdi | 2011. szeptember 26.
És még egy fontos dolog! Sajnos nem sok látszik abból a fényképből, amit most magamról kiraktam. De én meg így nézek ki 48 évesen, két császár szülés után, két
gimnazista gyermek anyukájaként. Köszönhetem annak is, hogy negyven évesen Nálad végeztem el a személyi edző tanfolyamot. És azóta is a szakmában dolgozom.
A fénykép abból az albumból való, amit augusztus 21-ére csináltattam a férjemnek ötvenedik születésnapjára. Sok fehérneműs képpel rólam.
Az edzéstervemet én csináltam.
Orsi
Orsi | 2011. szeptember 26.
Ez az ember példamutató lehetne sok mindenki számára.Minden elismerésem az ilyen embereké.
Rita
Rita | 2011. szeptember 26.
Szia, Attila!
Köszönöm, hogy válaszolsz a felmerülő kérdésekre.
Hát persze, hogy Hozzátok megyek tanfolyamra! Régóta készülök erre, remélem, most sikerül elvégeznem.Minden tőlem telhetőt megteszek.
A professzionalizmusotok mellett ,a lelkes innovativitást is hozzávéve ,igazán engem még a személyre szabott odafigyelésetek az, ami nagyon megfogott. Várom már a személyes megismerkedést Veled és munkatársaiddal. Üdv: Rita
Sz.andi
Sz.andi | 2011. szeptember 26.
Kedves hitetlenek és a többiek!
Én azt gondolom, hogy csak azok hitetlenkednek, akiknek az életében még soha semmilyen nagy változás nem történt.
Én tavaly áprilisban lettem pilates instruktor amivel egy nagy álmom vált valóra. Majd két hét múlva !!!!! kórház, autóimmun betegség, 5 hónap fekvés, gyógyszerek, teljes izomsorvadás, tolószék, járókeret. Ma pilates edzőként dolgozom, és a vendégeim nagy része azt hiszi, hogy nekem könnyű, mert jó adottságokkal születtem.....
PatiAtti
PatiAtti | 2011. szeptember 26.
Kedves Piaf!
Azért az elgondolkodtató milyen szoftverek pörögnek emberek agyában, nem?
Ajánlom neked Anthony de Mello: A szeretet útja című könyvéből a Második ezer lépés című írást a fejekben lévő programokról. :)

PatiAtti
PatiAtti | 2011. szeptember 26.
Kedves Zsa!
Köszönöm a biztató szavakat.
Nagyon sok kiváló edző van és persze rengeteg kutyaütő is. De hát ez így van minden szakmában és nem mindig botlunk bele a számunkra legjobban megfelelő emberbe. De azért ennek is van esélye. :)
Edzőajánlással kapcsolatban az iskolánk e-mail címén keresztül tudnánk levelezni: iroda@edzokepzes.hu
Üdvözlettel Attila
PatiAtti
PatiAtti | 2011. szeptember 26.
Kedves bhavna!
Gyanítom, hogy konditermekben is jócskán vannak, akik csak „cuccal” tudják elképzelni az életet. Na persze kérdés, hogy mit értünk „cucc” alatt. Dr.Life könyvéből egyébként kiderül, hogy milyen komplex program alapján dolgozik és igazából nem az az érdekes, hogy mennyi izom van rajta, hanem maga változtatás ténye és az üzenet, hogy ezt bárki megteheti.
PatiAtti
PatiAtti | 2011. szeptember 26.
Szia Andi!
Abszolút egyetértünk abban, hogy edzőnek lenni messze több, mint ledarálni valami edzésprogramot. Segíteni célokat kitűzni a vendégeink elé, motiválni és tanítani őket és végső soron sikerélményt nyújtani nekik az edzésben.
A legtöbb embernek fogalma sincs a mozgás világáról és benne rejlő gigászi potenciálról, egyszerűen csak azért, mert soha senki nem mutatta meg neki az erre vezető utakat.
Nagyon aranyos a 80 évesen diplomázó öregúr sztorija, amit írtál. A Fitness Company-ban is volt nyugdíjas gépészmérnök tanítványunk, aki szállodai sportanimátor tanfolyamon végzett és rendszeresen vett részt aerobik kongresszusokon. Ő volt a csoport kedvence. Fantasztikus arc! :) Nagyon szerettük.
Na az ilyen embereket lehet csodálni. Élnek! Teszik amihez kedvük van és nagyon-nagyon sokáig megőrzik a fiatalosságukat, mert a lelkük nem kérgesedik meg.

Köszönöm az eszmefuttatásodat. Jó volt olvasni! Örülök, hogy ilyen edzők kerülnek ki az iskolánkból!:)
PatiAtti
PatiAtti | 2011. szeptember 26.
Szia Nóra!
Azt hiszem, ezt a blogot nem olyanok olvassák, akik negyven évesen leteszik a lantot és belesüllyednek az önsajnálatba.
Az is nagyon fontos, hogy büszkén viseljük a korunkat. De éppen a sport és a mozgás az, ami bármely életkorban az egyik legnagyobb energia és örömforrás. A mozgáson keresztül nyert vitalitás pedig az élet egyéb területeit is fénybe borítja. :)
PatiAtti
PatiAtti | 2011. szeptember 26.
Szia Magdi!
Olyan pici ez a kép. Nem lehetne egy poszterméretűt rendelni belőle? :))) Persze dedikáltan! :)
PatiAtti
PatiAtti | 2011. szeptember 26.
Szia Rita!
Örülök, hogy nálunk fogsz tanulni. Október 8-án találkozunk!
Kezdek izgulni! :)
PatiAtti
PatiAtti | 2011. szeptember 26.
Sz.andi, nagyon keményen hangzik a történeted, de örülök, hogy ismét a legjobb formádban oktatod a vendégeidet. A hitelesség igen nagy érték ebben a szakmában. :))
Timi
Timi | 2011. szeptember 27.
Sziasztok!
Le a kalappal az öreg előtt! Én is most, 40-en túl döntöttem úgy, hogy jelentkezem a tanfolyamra. Innen szép nyerni! :)
Andi
Andi | 2011. szeptember 28.
Szia Attila!

Örülök, hogy tetszett amit írtam és hasonlóan gondolkodunk ebben a témában.

Köszönöm szépen! Még egy jó pár tanfolyamra terveim szerint visszatérek hozzátok, hogy folyamatosan gyarapíthasam a tudásom! :-)