A múlt hétvégén két napot a Szentendrei-szigeten sátoroztunk. Pénteken délután becuccoltunk egy-egy indiánkenuba Kismaroson és nekivágtunk a Dunának. Négyen voltunk két sátorral, hálózsákkal, egy-egy könyv, egy kis sütni való, pár üveg bor és egy djembee, azaz fatörzsből kivájt és állatbőrrel borított afrikai dob, amit nagy élvezettel lehet püfölni a tábortűznél.
Megkerestük a Dunakanyar egyik legszebb táborozó helyét, felütöttük a sátrat, tüzet raktunk és szépen elterültünk a sóderen átadva magunkat a Föld Anya jótékony dédelgetésének.

A napi program abból állt, hogy reggel elblattyogtunk Kisorosziba a legközelebbi kávéforráshoz, majd bevásároltunk és visszatrappoltunk a sátorhoz. Kaja után ugrás a kenukba és leereszkedtünk Vác fölé, ahol festői kis szigetecskék sorakoznak.  Délután visszaküzdöttük magunkat a Dunán a táborhelyünkre. Fürdés, tüzifagyűjtés, kajakészítés és éjszakába nyúló tracsparti a világ nagy dolgairól.

Szóval átadtuk magunkat a természet jótékony ringatásának és vasárnap lebarnulva, kisimultan, feltöltődve érkeztünk haza.

Rádióadás arról, hogy az embereknek nincs pénzük és nem nyaralnak

Másnap, hétfőn gurultam be Pestre elintézni néhány dolgot. Az autóban hallgattam a rádiót és egy riportműsor ment arról, hogy rengeteg család már évek óta nem volt nyaralni. Interjút készítettek egy háromgyerekes anyukával, aki elmesélte, hogy három éve most először sikerült elmennie a családnak egy hétre nyaralni valahová Eger mellé.

Ugyanebben a műsorban szociológus beszélt arról, hogy Magyarországon nagyon nagy számban vannak azok az emberek, akik már hosszú évek óta nem voltak nyaralni. Sőt egyre többen nem voltak hosszabb szabadságon sem. Gyakorlatilag teljesen lemondanak a feltöltődés ezen módjáról.
Elemezték azt, hogy évente mindenkinek legalább kéthetes, egybefüggő kikapcsolódásra van szüksége, habár az optimális inkább a három hét lenne.
Létezik, hogy rengeteg ember egyáltalán nem nyaral?
Soha, sehova nem mennek el feltöltődni? Kikapcsolódni a hétköznap rakkolásból?

A műsorban megszólalók elsősorban a pénzhiányra hivatkoznak. A másik ok a munkahelyi megkötöttség, amely erősen bekorlátozza az embereket. Harmadik ok, hogy sokan nem ismerik fel a regenerációs célú nyaralások vagy a tudatosan kialakított, a feltöltődést szolgáló időszakok szükségességét. 

Ugyanakkor húzódik egy társadalmi kondicionáltság is a háttérben, amely az általános társadalmi elvárások alapján szinte beprogramozza az embereket. Ennek értelmében vannak helyek, amik menő helynek számítanak, és ha nyaralás, akkor oda kell menni. Oda és kész. Nem máshova, mert más helyek nem hangzanak elég jól a baráti és munkahelyi környezetben. Ezért lett divat Horvátország, a jobb módúaknak telente Puket, meg Bali. Ezért kötelező sok ember számára Siófok, ha már a Balatonról van szó.
Ezek a divatos helyek meg általában nem olcsók. Ha pedig nincs annyi pénz, ami ezekre a helyekre szükségeltetik, akkor inkább nem is megyünk nyaralni. Pont!

Először azt gondoltam, hogy csak egy-két balfácán gondolkodhat így, de aztán egyre több helyen hallottam elejteni ezeket az érveket és úgy tűnik, hogy nagyon sokan valóban így látják a nyaralás témáját.
Persze mindenki úgy gondolkodik, ahogy neki jó, de valóban csak pénz kérdése a nyaralás?

De mi az, hogy nyaralás? Mire való ez az egész?

A terhelés és pihenés harmonikus váltakozásának alapelve nem csak a sportedzésben, hanem az élet minden egyéb területén

Az edzéselmélet megfogalmaz egy nagyon kézenfekvő, mégis sok sportoló és edző által gyakran figyelmen kívül hagyott alapelvet. Az emberi teljesítőképesség fokozásának alapfeltétele, hogy a minőségi terhelést mindig minőségi és megfelelő mennyiségű pihenés kövesse. Az edzés során lemerítjük az energiaraktárakat, ami stresszhatást jelent a szervezetnek. Ebből a fizikailag és érzelmileg elfáradt állapotból a szervezet képes újra felépítenie magát. De nem csak felépíteni, hanem szuper intelligens rendszer lévén még magasabb szintre is emelkedni… ha hagyják! Ez a szuperkompenzáció vagy sportadaptáció jelensége és ez a jelenség adja a fejlődés lehetőségét.
A regeneráció és magasabb teljesítő szintre való fellépés azonban csak akkor valósul meg, ha az elfáradás, lemerítés után kellő mennyiségű és minőségű pihenő fázis következik.

Nos, ez az élet minden egyéb területén is így működik, nem csak a sportedzésben. A munkában, a párkapcsolatokban, egy vállalkozásban, a tanulásban.
Müller Péter írja valahol, hogy ahhoz, hogy képes legyél befogadni, először tudnod kell kiüríteni magad. A dagály előtt a víz visszahúzódik. Mielőtt nagyot ugornál, először hátrálnod kell. Minden növekedésnek csökkenés az előzménye.
Azt is mondhatnánk, az Élet fejlődésének egyik univerzális alapelvéről van szó.

Tartsuk hát tiszteletben és ne dolgozzunk ellene! Elfáradni jó. Különösen, ha azért fáradunk el, mert olyan munkát végzünk, amit szeretünk. De pihenni is jó. Nagyszerű az érzés, ahogy képesek vagyunk elengedni a napi rutinokat, napról napra szabadulunk meg a testet és lelket is nyomás alatt tartó feladatoktól, tennivalóktól, csekklistáktól. Aztán a pihenő fázis egy pontján kezd növekedni bennünk valami furcsa, bizsergető vágy, hogy újra végezhessük a dolgunkat, amikor gyűlik belül az erő fizikailag, mentálisan valami újra, valami megalkotni valóra. Ebből az érzésből lehet tudni, hogy regenerálódunk és hamarosan teljesen feltöltődve térhetünk vissza a vállalt, megszokott életünkhöz, munkánkhoz, kapcsolatainkhoz.

Visszatérve a nyaralás kérdéséhez, valóban csupán pénz kérdése?

Kicsit kanyarodjunk vissza a „nincs pénzünk, nem nyaralunk” kérdéséhez.
Balatonberényben szoktunk bérelni egy kis házat. Fejenként 2.500 Ft/nap. Egy kis parasztház Szabolcs-Szatmár Bereg megyében  a Tiszához közel 1.800 Ft/fő/nap, egy apartman Zebegényben totál panorámával a Dunára ugyancsak hasonló árfekvésben.
Sátorozni a Szentendrei-szigeten, a Tisza, a Bodrog vagy a Körösök mellett nem kerül semmibe.

Kerékpárral közlekedni nem kerül semmibe. Az ország tele van szebbnél szebb kerékpárutakkal és kiránduló helyekkel.
Közös családi vagy baráti főzőcskézéseket, grillpartikat szervezni éppen annyiba kerül, amennyiből megvásárolod a kaját a boltban.
Nagyokat túrázni, nem kerül semmibe.

Persze most olyan alternatívákat sorolok, amelyek leginkább fizikailag aktív emberek számára lehetnek vonzók. De nem lehet, hogy nem is annyira a pénz itt a gond, hanem a személetmód, az életstílus, az értékrend?
Nem lehet, hogy olyan szinten torzult sok ember gondolkodásmódja, hogy képtelen kilépni a fogyasztói megszokásból? Csak és kizárólag tömegtermékekben és fogyasztói szokásrendszerekben képes létezni?


Évente többször teremtsünk alkalmat

Törd meg a rakkolást és tervezd meg úgy az életedet, hogy tudatosan, bizonyos ciklikussággal teremts teljes kikapcsolódásra alkalmas napokat. Ezek a pihenő napok lehetőleg egészen mással teljenek, mint a normál munkanapok.
Nekem nagyon beválik, ha akár csak néhány napra is, de eltűnök valahová. A Balaton-felvidéken egy kis parasztházba, néhány nap cangázásra a Dunakanyarba vagy a Börzsönybe, egy-egy nap sífutásra valahol Ausztriában vagy Szlovákiában, korcsolyázásra a Tisza-holtágakon.

Korábban szokásom volt, hogy hétvégére hazamentem anyámékhoz és két nap alatt elolvastam egy regényt. Olvastam, aludtam, olvastam, aludta, olvastam…
Amikor nagy a pörgés, ezek a rövid kis szünetek hihetetlenül sokat segítenek hosszú távon motiváltnak és teherbírónak maradni.


Kommercializálódott, szórakoztatóipari környezetet kontra Föld Anya

Komplett szórakoztató rendszerek születtek fantáziátlan emberek számára, amelyek minden divatos, zsúfolt nyaralóhelyen megtalálhatóak. Nem tudom, hogy vagy Te ezzel, de engem az ilyen közeg nem hogy energetizálna, hanem éppen ellenkezőleg, borzasztóan lehúz. Ráadásul az egész csak arra van kitalálva, hogy költsd a pénzed. Nem véletlenül olyan drága az ilyen közegben még egy nyamvadt üveg ásványvíz is.
Nem szeretem a bamba ábrázattal sodródó tömeget, az ócskaságokat áruló zajos bazársorokat, a villogó pénznyelő játékautomatákat, a mindenhonnan ordító tuc-tuc zenéket és a flegma pincéreket, árusokat és kidobó legényeket.

Persze jó néha fejest ugrani az esti nyüzsgésbe, meginni egy-két sört egy jó kis kerthelységben vagy bulizni egyet a haverokkal, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy heteken át ebben a műanyag közegben valóban fel lehet töltődni.

Soha nem felejtem el, amikor barátnőmmel és egy barátommal egy hónapot eltöltöttünk Sziciliában és Dél-Olaszországban. Sátoroztunk egy kis falusi kempingben, csodálatos sziklás tengeröblök között csatangoltunk, bicajjal közlekedtünk, vulkánokat másztunk meg. Reggelente elcsattogtunk a két kilométerre lévő helyi kis pékségbe kajáért, esténként pedig sütögettünk, vagy egy kis városka kocsmáiban és halászvendéglőiben olcsó, de isteni halételeket és pizzát ettünk. Na meg gurítottuk lefelé a Moretti söröket. 
A mezitlábas (vagy ahogy dédnagymamám mondta mindig, mesztélábas) nyaralásunkról hazatérőben aztán az autópályáról lekanyarodtunk Jesolo-ba úszni egyet. Korábban soha nem jártunk ott.

Figyelj! Látnod kellett volna azt a megrökönyödést, amikor megláttuk azt a sivár, dögunalmas tömegnyaraló helyet. Sok-sok turistaipari fogyasztó egyik kedvencét! Sok száz napágy és napernyő, hosszú, tömött sorokban egymás mellé zsúfolva és a tömegek által felkavart homoktól barnás színű tenger. Csak ültünk és röhögtünk ..magunkon. Mert hogy olyan buta képet vágtunk. Persze azért jól éreztük magunkat ott is, fürödtünk egy nagyot és egy óra múlva már húztunk is tovább az Alpok felé, majd másnap vissza, haza Magyarországra.

A kontraszt hatalmas volt. A kocsiban aztán kicsit pumpálva az egónkat, hosszasan rugózva a témán megbeszéltük, hogy „bezzeg mi!” és hogy, mennyire jó döntés volt inkább egy világvégi kis falut választani pihenőhelyül és nem egy ilyen „fogyasztóbarát” tömeg üdülőhelyet.


Keresd az energiát

Azt gondolom a lényeg az energia. Mindig mindenben. Ha olyan munkád van, ami nap mint nap örömöt nyújt, hiába dolgoztál egész nap, az érezhető fáradtság ellenére érzed, hogy tele vagy energiával.
Ha olyan emberek között töltheted az időt, akikkel egy hullámhosszra kerülsz pillanatok alatt, akkor kölcsönösen töltitek egymást energiával. Ha olyan a párkapcsolatod, hogy minden egyes együtt töltött óra örömet jelent, mindig megújulsz, és magasabb energiaszintre állsz át.

A helyeket is érdemes így keresni. Mindegy hova szeret járni a nép. Mindegy, mit árulnak az utazási irodák. Mindegy, hogy mi a divat. A lényeg, hogy megtaláld a te személyes energetizáló helyeidet a Földön. Ez lehet egy kis falu, lehet egy hangulatos kávézó a belvárosban, lehet egy folyópart vagy egy turista ház. Talán egy kis kert valahol vidéken vagy parasztház a hegyek lábánál.

Nekem több ilyen kedvencem is van. Az egyik ilyen egy kis falucska a Tiszaháton, az ukrán határtól néhány kilométerre. Tarpa a neve. Egy nagyon jó barátom él itt, a Béla! 
Hozzá járunk le már sok-sok éve és az itt töltött hetek mindig az év fontos eseményei közé tartoznak.

Vannak ott nagyszerű kis zugok, homokos folyópartok, üvegtigrisek, hosszú töltések ártéri erdőkkel, Kis-Bukó, Nagy-Bukó, Túr folyócska igazi dzsungellel.. meg szilvapálinka, meg szilvalekvár házikenyérrel és a tej a tehénből jön, aki viszont esténként ballag haza haverjaival a legelőről... Szóval igazi falusi élet, amilyet már nem sok helyen látni Európában.

Te hogy töltődsz fel? Ha van kedved oszd meg velem és a többiekkel a tippjeidet!